aktuális      
 
 
köszöntöm a honlapomon      
 
 
welcome enter      
 
 
 

 
 
r__kosliget__rt_P1070119.JPG
 
A "Rákosligetért" Díjat 2011. szeptember 18-án
 vehettem át a Csekovszky Árpád Művelődési Házban.
 
Prém János, Ács József, Csekovszky Árpádné, Szűcs László (valamennyien a "Rákosligetért" Díj korábbi kitüntetettjei) és Rózsahegyi Péter rákosligeti képviselő köszöntő szavai
 
„Jó estét kívánok mindenkinek! Úgy hallottuk, hogy itt ünnep van. Rákosliget fennállásának 112. évfordulója. De mást is ünnepelünk! Igen, egy embert, egy igaz embert. Igen, egy alkotó, teremtő embert. Ő alapította Rákosliget ünnepét, hogy minden év szeptember 18-án emlékezzünk meg a település születésének napjáról. Őt ünnepeljük, aki megálmodta és megrendezte Rákosliget fennállásának 100. évfordulóját, aki a Csekovszky Árpád iránt érzett tisztelete és szeretete indíttatására javasolta, hogy az úgynevezett „kis-Dózsát”, más néven a Rákosligeti Közösségi Házat nevezzék el Csekovszky Árpád Művelődési Házzá, akinek segítségével ez a ház évről-évre fejlődhetett, tevékenysége bővülhetett – pedig a ’90-es években is voltak gazdasági válságok. Az ő kezdeményezésével és támogatásával az elhanyagolt, üresen álló rákosligeti klubház épületében is megindulhatott a közművelődési, majd később a színházi munka. Őt ünnepeljük, aki 1991-től, a semmiből, a romokból feltámasztotta Rákosliget kulturális-közművelődési-közösségi életét!”
Prém János
 
„Kíváncsi tekintet fut végig a föld és ég között feszülő erővonalak kőbe zárt fényein és árnyain. Megpihen csúcsíveken, a keresztboltozaton kalandozik, oszlopkötegeket kerülget, és elámul az épület felfelé szökellő formarendszerén, szerkezeti összhangján, az életszeretet és a vallásosság párosításán, a középkor felfogásának művészi kifejeződésén. Gótikus katedrális csendjében kattog a gép zárja. Hallhatóan csak a gép dolgozik. Az embert elnémítja a történelmi múltba pillantás borzongató lehetősége. Tanulmányok, olvasmányélmények után a tapintható, kézzelfogható valóság, mely önmagán messze túlmutat. Hajlama szerint talán beállna a gregorián kórus tagjai közé énekelni is. Most mégis a néma, égbetörő, karcsú kövek évszázados rendjét választja. Az égi rend földi mását. Hangulat-szonettjeit megőrizte a gépi memória. Képeit szonett-koszorúba fűzve kiállításokon tárta elénk. S a földi rend? Mindig is tenni akart szülőföldjéért, vállalta, hogy a helyi politika színpadára lépjen, onnan pedig tovább a közigazgatásba. Mindvégig az foglalkoztatta, milyen legyen körülöttünk, közvetlen közelünkben a földi élet rendje. Mi legyen Rákosligettel, az árnyas utcákkal, az iskolával, a mozi épületével, mindennapjaink színtereivel.”
Ács József
 
„1997 tavaszán családunkat váratlan bánat és nagy veszteség érte. Árván maradt a műterem tele kerámiákkal, festményekkel, grafikákkal. Mi lesz a gazdátlanul maradt műhellyel? Szinte még meg sem fogalmazódott családunkban ez a kérdés, amikor beszélgetésre kért időpontot két hivatalos ember. Az egyik férfi nagyon fiatal, göndör hajú, komolyan, megfontoltan beszélt. Róla szeretnék egy pár mondatot szólni. Akkor még nem ismertem habitusát, de annyit igen, hogy a paragrafusok értője, a közügyek lelkiismeretes intézője. A beszélgetés során napvilágra került, hogy a száraz, precíz hivatali ügyintézés mellett egy művészetre fogékony, érzékeny látásmóddal és rendkívül kreatív gondolkozással megáldott ember az, aki felajánlotta, hogy segít létrehozni a Csekovszky Árpád Művészeti Közalapítványt. Annak létrejöttével lehetővé vált a kiállítóház megnyitása, a művek megtekintése a nagyközönség számára. Ezáltal gazdagodott a XVII. kerület kulturális élete is. Azóta is köztünk él ez az ember, aki megtanulta megtalálni, tisztelni is a szépet, és hajlandó tenni érte, nem is keveset.”
Csekovszky Árpádné, Edit asszony
 
„Ismerek itt egy embert, aki sokat tett Rákosliget épített környezetéért. Nélküle talán nem lenne újra, 1998 óta Országzászló a Hősök terén, nem állna a centenáriumi emlékkő, és nem égnének esténként sárgás fényű kandeláberek ugyanott, nem oldódott volna meg a Ferihegyi út csapadékvíz-elvezetése, és főleg nem újult volna meg, nem bővült volna ki iskolánk 100 éves épülete. Az utcák burkolását, a terek rendezését és a fák ültetését is mindig pártolta. A plébániatemplom pompás esti kivilágításáért és még sok, környezetünket szebbé tévő vívmányért is küzdött, ügyesen kerülgetve a terveket elgáncsolni igyekvők cselvetéseit, de maga mellé állítva azokat, akik a közjóért hajlandók voltak kisebb-nagyobb áldozatokat is hozni. Persze nem csak a városrészünk szépítéséért dolgozott, de sok más mellett része volt abban is, hogy Rákosligetnek saját születésnapja legyen, és azon kapjanak elismerést a városrészért tevékenykedők. Ezt az elismerést, a „Rákosligetért” Díjat ő aztán tényleg alaposan kiérdemelte – éppen ideje, hogy annyi átadás után végre maga is átvehesse!”
Szűcs László
 
„Nehéz feladat a képviselőé. Figyelemmel lenni, mindenki kedvére fejleszteni, türelmesnek maradni. Az ókori Rómában azokat az államférfiakat tisztelték, akikről elmondható volt: affabilis-ek, megszólíthatók. Egy ligeti barátunk azt vállalta, hogy mindannyiunkra figyel, mindig megszólítható lesz. Sosem a hozzá forduló személy rangját, indulatát vette alapul döntéseihez. Így lett egy fél emberöltőn át – választói megelégedésére – hivatás a megbízatásból. Diákként ismerkedtem meg vele, együtt terveltük ki az ingyenes lombzsák-osztást. Voltunk egyidőben képviselők, mindig fordulhattam hozzá jó tanácsért. Díjazottunk olyan ember, akinek minden részlet fontos, nem szereti az egyféleséget. Pár éve fákat ültettünk együtt a Ferihegyi út mentén, juharokat egységesen. Megkérdeztem tőle: „El tudod képzelni, hogy öregkorunkban majd kitolnak minket az unokáink ide, a juharfákból álló Dombóvári-fasorra?” Megrázta a fejét: „Nem akarom, hogy egységes fasort nevezzenek el rólam!” Csaba! Rákosliget 112. születésnapján azt kívánom neked, hogy ez tényleg ne teljesüljön, életed továbbra is maradjon változatos, és a közjóért ténykedj, ameddig csak bírod!”
Rózsahegyi Péter