Fényrajzok - Parrag Emil festőművész megnyitó gondolatai
 
"A művészetet nem a profik vagy amatőrök csinálják, hanem a tehetségek. Ezeknek a képeknek a szubsztanciája a lélek, ami megfogalmazta őket."
 
Parrag Emil festőművész megnyitó gondolatai, "Fényrajzok" c. önálló kiállítás, Dózsa Művelődési Ház, Ballonyi Galéria, 2007. október 9.

 
Fényrajzok
  
Dombóvári Csabát a ’90-es évek elején ismertem meg, már mint politikust, az Erdős Renée Házban egy gyermekrajz-kiállítás megnyitása alkalmából. Első benyomásom mind a mai napig érintetlen maradt: értelmes, jó megfigyelő típus, aki jól megalapozott véleményre igyekszik támaszkodni. Ismeretségünk később szorosabbá vált. Részben a Művelődési Bizottság, részben pedig a Rákosligeti Polgári Kör hozott össze bennünket.
 
Egy alkalommal amatőr képző- és fotókiállítást hirdettem meg, s ott Csaba néhány művével szerepelt. Ezek szép természetfotók voltak, de csak egy általános vonulat részei. Majd később felkeresett, és egy sok részből álló fotóanyagot mutatott meg. Ez az anyag nagyon erős hatást gyakorolt rám. Fehér, talán mészkősziklák részletei voltak, finom repedések játékával a kövek felületén, valamint a tengerpart fövenyén a szelíd vízfodrok keltette formációk. Egy mikrovilág, amit valaki észrevett, felismerte a benne rejlő szépségeket. Rögtön nyilvánvaló lett számomra, hogy itt egy új látásmód, egy egyéniség felismerése bontakozott ki. Ez bizony már Dombóvári Csaba egyéni művészete volt.
 
Mikor Rákosliget centenáriumára egy képzőművészeti kiállítást szerveztem, két tehetséges fotóst, Csabát és Csekovszky Balázst is meghívtam. Volt, aki emiatt távol maradt a kiállítástól. Valószínű, úgy gondolta, mit keresnek itt még nevet egyáltalán nem szerzett amatőrök, vagy csak a fotót nem tartotta művészetnek. Csak hát a művészetet nem a profik vagy amatőrök csinálják, hanem a tehetségek. Ráadásul a fotózáshoz még előképzettség sem szükséges, csak egy jó fényképezőgép, s a művészi fotóhoz a gép mögé egy jó szem, amely meglátja, ami számára fontos, és a kéz, amely akkor csattant, amikor kell.
 
Aztán eltelt vagy 6-7 év, míg nemrég ismét felkeresett Csaba, és ezt a csodálatosan szép anyagot hozta el. Csaba egy megfigyelő és kutató típus, aki a részletek feltárásával (ez elsősorban a katedrális-képekre vonatkozik) az egészet, a katedrálisok belső életét, felépítettségét és külső megnyilvánulásaikat maradéktalanabbul és egzaktabban adja vissza, mint a szokványos templomképek. A vertikális rend, a motívumok egymásutánja, a tartószerkezetek ereje, egyes helyeken a cizellált csipkeszerű formák, máshol néhány szobor blikkfangos együttese, mennyezetek, hajók érdekes játékai, s mindez kiváló képi egységbe komponálva. Ez a katedrális sor nagy vizuális erővel hat rám, s remélem, Önökre is.
 
A másik oldalon a színes képek sora koncepciójában ugyanúgy a részletek, a köznapi ember számára sokszor szinte láthatatlan megnyilvánulások sora. A vízfelületek, a föveny, a gabonatábla az élő természet játékai, tele érzékeny finomságokkal, színekkel, rejtelmekkel. Csaba szenzibilitása és empátiája ezekhez a tenyérnyi világokhoz elgondolkoztató, és kissé talán meghökkentő is. Arra gondol az ember, sokszor talán jobban megnézhettem volna, mi van a lábam előtt.
 
Még néhány gondolatot a hagyományhoz is kissé jobban kötődő, de mégis Dombóvári Csaba-i szemmel megalkotott képekről: egy üres szoba, nyitott ablak s a padlón a fényfolt. Ökonomikusabban, leszűkítettebben nehéz képet csinálni. Mégis, a képzeletünkben sok minden lejátszódhat, nézve ezt a kevéssel sokat elmondó képet. A galambok a tetőn: tökéletesebben elhelyezni sem lehetett volna őket. És a nyugalom, ami a hajnali bódulásból ered még hozzátesz a harmóniához. Néhány kő és köztük kis tócsák: elállt az eső, de néhány csepp még leesik, körgyűrűket alkotva. A tenger kidobálta a sok kis kagylót – a kép egy kagylószőnyeg. Kommentárt már nem is fűzök hozzájuk. Ugye, tudják, hogy hogyan kell nézni ezeket a képeket? Nem arra gondolok, hogy azért, amit én elmondtam, hanem hogy nélkülem is tudták.
 
Ezeknek a képeknek a szubsztanciája a lélek, ami megfogalmazta őket. Csabának sok sikert kívánok, Önöket pedig kérem, hogy alaposan tekintsék meg a kiállítást!
 
Parrag Emil
festőművész