"Szeretek elmélyülni a témáimban"
 
"Isten dicsőségét és a világ szépségét hirdetve több mint nyolcvan katedrális épült a XII-XIII. században Észak-Franciaország püspöki városaiban. Közülük nyolcat mutat be dr. Dombóvári Csaba alpolgármester a Közép-Európai Egyetem Nádor utcai kiállítótermében nyílt fotókiállításán."
 
Rákosmenti Miújság, 2008. április 

 
 
„Szeretek elmélyülni a témáimban”
Katedrálisokat fényképező alpolgármester
 
Isten dicsőségét és a világ szépségét hirdetve több mint nyolcvan katedrális épült a XII-XIII. században Észak-Franciaország püspöki városaiban. Közülük nyolcat mutat be dr. Dombóvári Csaba alpolgármester a Közép-Európai Egyetem Nádor utcai kiállítótermében nyílt fotókiállításán. A negyedszáznyi művészi alkotásból álló Kő és kereszt című tárlatot Klaniczay Gábor egyetemi tanár, a középkor kutatója nyitotta meg.
 
– Nem véletlen a megnyitó személye – mondja dr. Dombóvári Csaba. – Eredetileg ugyanis történelem-angol szakos tanárnak készültem. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem, és a középkori tanulmányokat Klaniczay Gábor tanszékén folytattam, a szakdolgozatomat is hozzá írtam. Igazából ő szerettette meg velem ezt a korszakot, amelyet a fennmaradt tárgyi emlékek közül leginkább a katedrálisok szimbolizálnak. A francia katedrálisok a középkori művészet és technika csúcsai.
– Mikor, milyen körülmények között fotózta őket?
– Régi vágyam volt, hogy e csodálatos építményeket egyszer végiglátogathassam, személyesen is megismerhessem, és erre tavalyelőtt szeptemberben adódott alkalom. Negyvenedik születésnapomra öcsém ajándékul azt ajánlotta, hogy menjünk el valahová külföldre, egy-két hétre, és én Észak-Franciaországot választottam. Párizsig repülővel tettük meg az utat, ott kocsit béreltünk, és a legfontosabb helyeket sikerült is felkeresnünk. Esténként falusi vendégházakban szálltunk meg, a helyi vendéglőkben vacsoráztunk, és reggel mentünk tovább. Kedvemre fotózhattam, több mint ezerhatszáz felvételt készítettem. Ebből válogattam ki azután itthon félszáznyit, majd a kiállításra a kört tovább szűkítettem.
– Mire gondolt, milyen szándék vezette exponálások közben?
– A ritmust szerettem volna tetten érni, amely ezeket az épületeket jellemzi, a fényeket, a formákat, a hangulatokat akartam megragadni, amelyek a katedrálisban jelen vannak és megtapasztalhatók. Szándékosan fekete-fehérek a képeim, mert így jobban visszaadhatók a rejtett szépségek, és kiemelik a kontrasztokat.
– Nem bénította kissé az a tudat, hogy Franciaországot járván szinte „mindenki” az ismert látnivalókat, köztük a katedrálisokat fényképezi?
– Eredetileg fel sem merült bennem, hogy a felvételekből valamikor majd kiállítás készül, és ezért nekem ebben a témában „újat” kellene mondanom. Később, rendszerezésükkor jött az ötlet. Pontosabban: az általam legjobbnak gondolt ötven felvételből egy sorozatot állítottam össze, és megmutattam kedves ismerősömnek, Parrag Emil festőművésznek, aki már korábban is megtisztelt azzal, hogy véleményt mondott a képeimről. Ő vetette fel, hogy érdemes lenne ezekkel közönség elé állni. Fotózás közben a XII-XIII. század levegőjét, hangulatát akartam meglelni és a technika segítségével megörökíteni, visszaadni. Képeim között ritka a nagy totál, különösképpen az apró részleteket kerestem.
– Mit akart kifejezni a kiállítás címével: Kő és kereszt?
– A tárlat címe egyszerre utal a katedrális építészeti és spirituális mivoltára. Az ember alkotta tárgyak, épületek közül számomra a katedrális mint épület és mint műalkotás fejezi ki legjobban, leghívebben a teljességre és a tökéletességre törekvést, építészeti és spirituális értelemben egyaránt.
– Érdekes egybeesések figyelhetők meg Rákosmente kulturális életében. Kerületünkben Dr. Kálmán Alajos akadémikus, díszpolgár szintén a katedrálisok megörökítője, az Önkormányzatnál pedig lám, két olyan vezető tisztségviselő is található, aki a fotózást űzi művészi színvonalon. Bár Dombóvári Csabáról ez eddig kevésbé volt köztudott...
– Való igaz, néhány csoportos kiállításon való részvételt követően első önálló kiállításommal, a Fényrajzok-kal tavaly októberben mutatkoztam be a szélesebb nyilvánosságnak, a Dózsa Művelődési Házban. Az részben mostani kiállításom képeiből adott közre szűkebb válogatást, részben a mikrokozmoszt bemutató színes fotókból állt. A bennünket körülvevő természeti világban számos olyan apró részletet találhatunk, amely szépségek fölött rendszerint elsiklunk.
– „Alpolgármester mint fotóművész”, ez egyben azt jelenti, hogy a fényképezőgép állandóan a zsebében van, minden eshetőségre készen?
– Szó sincs róla, nem fotóriporter típusú fotós vagyok, akinek „csőre töltve” mindig a keze ügyében van a masinája. Szerintem az ember egyébként sem lehet egyszerre részese, elfogult résztvevője és kívülálló, tárgyilagos megörökítője egy-egy eseménynek. Az én műfajom más, az én képeimhez idő kell. Én szeretek elmélyülni a témáimban, szeretek a téma helyszínére megérkezni, ott körülnézni, részévé válni a térnek, és csak utána fényképezni. S idő kell ahhoz is, hogy megtaláljam „a” képet, amely, ahogy mondani szokták, már az exponálás előtt ott van az ember fejében, „csupán” a fényérzékeny lemezre kell rögzíteni. Újabban pedig a digitális fényképezőgép memóriakártyájára menteni.
 
Deregán Gábor
 
(Megjelent a Rákosmenti Miújság 2008. áprilisi számában.)