Centenáriumi megemlékezés Rákosligeten
 
"Mi, Rákosliget mai polgárai nosztalgiával gondolunk arra a községre, amelynek lakói egykor nagyszüleink, dédszüleink voltak, s arra a közösségre, amelyet ők teremtettek. Elődeink otthonra leltek Rákosligeten."

 
 
Rákosliget centenáriuma
 
Tisztelt Rákosligeti Polgárok! Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!
  
Ma 100 éve, hogy 1899. szeptember 18-án átadták az első lakóházakat itt, a hatvani vasútvonal menti lejtőn. 100 éve, hogy a Munkás Otthon Szövetkezet által szervezett építkezést követően új otthonra találtak az itt megtelepedők. 100 éve új község született, melynek neve ma: Rákosliget.
 
Azért gyűltünk ma itt össze, hogy e jeles napon megemlékezzünk községünk alapításáról, azokról az évekről, amikor Rákosliget felépült, azokról az emberekről, akik megálmodták, s álmukat meg is valósították, s azokról az emberekről, akik közösséget teremtettek itt, s életet adtak e településnek.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
Az 1867-es kiegyezést követő évtizedek addig nem látott ütemű és mértékű fejlődést hoztak Magyarországon. Az ipar és a kereskedelem területén – a kor szabadelvű politikájának eredményeként – európai színvonalú törvények teremtettek kiszámítható kereteket, a jog és a gazdaság fejlődése együtt haladt a technika újabb és újabb vívmányainak megszületésével.
 
A korszak csúcspontja, mintegy a sikerek megkoronázása 1896, a millennium éve volt. A Budapesten emelt ezredéves emlékmű és az évfordulóra elkészült, a kontinensen akkor egyedülálló földalatti vasút híven tükrözik a korabeli közhangulatot, mely szerint az 1000 éves dicső múltat egy hasonlóan sikeres új ezredév követi majd.
 
1895 tavaszán Kürschner Jakab, Rauchmal Károly és társaik a Betegsegélyező Pénztár nevében memorandumot intéztek az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz, melyben javaslatot tettek egy munkástelep felépítésére az akkor igen elterjedt, s az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára is elérhető szövetkezeti formában.
 
A minisztériumban Fackh Károly tanácsos vette kézbe a kezdeményezést, s 1896. december 12-én 60 fő részvételével megtartotta alakuló közgyűlését a Munkás Otthon Szövetkezet. A szövetkezet célját az alapszabály eképpen rögzítette: "A szövetkezet célja tagjai részére a szövetkezet által szerzendő hitel s a tagok által befizetett üzletrészek segélyével Budapest környékén telket s azon épült családi házat tulajdonul megszerezni, s ily módon lehetővé tenni, hogy tagjai oly évi összeg fizetése által, melyet eddig kizárólag házbérfizetésre fordítottak, a szövetkezet által nekik jelzáloghitelre eladott ház vételárát törlesszék, s annak kifizetésével saját telket s azon viszonyaiknak megfelelő házat szerezzenek."
 
Az építkezéshez a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 2 millió Ft hitelt nyújtott, az újszerű, s ezért nem csekély kockázatot jelentő vállalkozás biztosítását pedig a Holland Értékbiztosító Rt. vállalta. Az új telep építése 1899 májusában kezdődött, s alig fél év alatt el is készültek az első házak, amelyeket sorsolással osztottak ki a szövetkezet tagjai között.
 
Mai szemmel is bámulatos, mi több, irigylésre méltó az a rendkívül gyors ütemű fejlődés, amely községünket az első évtizedekben jellemezte: 1900-ban kiépült a vezetékes ivóvízhálózat, 1903 őszén már itt, a Hősök terei iskolában kezdhette a tanévet több mint 300 kisdiák, 1905-ben magán zeneiskola nyílt. A rákosligeti uszoda 1910-ben épült, 1911-től mozi működött a Sport Club XV. utcai épületében, majd nem sokkal később megnyílt a Polgári Mozgó, a későbbi Maros Mozi elődje is. Az 1911-ben indult járdaprogram keretében műkőszegélyt és kavicsburkolatot kaptak a járdák. 1912 óta működik a villanyvilágítás, 1914-ben pedig már több mint egy tucat telefonelőfizető volt a községben. A református imaterem felavatására 1910-ben, a katolikus templom felszentelésére 1915-ben került sor. 1911-ben Polgári Otthon Szövetkezet elnevezéssel új vállalkozás indult, azzal a céllal, hogy folytassa az építkezést a mai Régi-Akadémiatelep irányában.
 
A főváros különböző részeiből érkezett emberekből aktív közösség szerveződött. Néhány éven belül megalakult a Munkás Otthon Társaskör, a helyi Dal- és Zenekör, az Ifjúsági Kör, az Otthon Kaszinó és a Rákoskeresztúr Munkás Otthon Polgári Kör, majd később a Rákosligeti Sport Club, a Rákosligeti Úszó Egyesület és a RAC, azaz a Rákosligeti Atlétikai Club. A környéken korábban – s talán azóta sem – tapasztalt gyors ütemű fejlődés eredményeképpen Rákosliget 1907-ben nagyközségi státuszt kapott.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
 
Az I. világháborút megelőző éveket, évtizedeket szokás "boldog békeidőknek" is nevezni. Ha végiggondoljuk, hogy mennyi háború, forradalom, diktatúra és önkény jutott e nemzetnek osztályrészül e században, akkor valóban nosztalgiával emlékezhetünk azokra az évtizedekre, amelyek a kiegyezést követően viszonylagos békében teltek, utat nyitva a fejlődésnek és esélyt adva Magyarországnak arra, hogy lemaradását Európa gazdagabb felétől csökkentse.
 
E "boldog békeidők" szülötte Rákosliget is, amely a puszta homokon épült fel néhány év alatt, s lett a környék legfejlettebb települése. A puszta homokon, hisz valaha szőlő termett ezen a földön, melyet később kivágtak, de újat már nem telepítettek helyébe. Régi fotók és képeslapok őrizték meg számunkra a község egykori, békebeli arculatát és hangulatát, míg a korabeli újságokból betekintést nyerhetünk a századelő rákosligeti polgárának ünnepnapjaiba és hétköznapjaiba.
 
A régi képeslapok között találtam egyet, mely számomra sokat elárul erről a korról. A fotós a "magyar királyi állami elemi népiskola és óvoda" épületét örökítette meg, valamikor 1905 körül: ezt a nagy, sárga épületet, itt, a fák mögött, sokunk egykori kedves iskoláját.
 
Amikor a kép készült, a templom még nem épült meg, s fák sem voltak a téren. Csupán egy harangláb állt itt, s körötte megannyi facsemete. De az iskola már állt – nagy, emeletes épület –, büszkén, méltóságteljesen emelkedve ki az apró házak közül, egyszerűen, mégis minden másnál egyértelműbben kifejezve a község polgárainak saját sorsukba, közös jövőjükbe vetett bizalmát.
 
Igen, azt gondolom, hogy ebben a képben benne rejlik az a bizalom, amellyel elődeink tekintettek saját jövőjükre, az a meggyőződés, hogy az ideköltözők gyökeret tudnak verni itt, és közösséggé formálódva kezükbe vehetik saját sorsuk irányítását. Iskolát építettek – elsőként a közintézmények közül –, mert hittek abban, hogy érdemes, mert bíztak abban, hogy évtizedek múltán is gyermekzsivajtól lesznek majd hangosak termei. Hittek abban, hogy új otthonuk tovább fog gyarapodni, hittek abban, hogy Rákosligetnek van jövője.
 
Mi, Rákosliget mai polgárai nosztalgiával gondolunk arra a községre, amelynek lakói egykor nagyszüleink, dédszüleink voltak, s arra a közösségre, amelyet ők teremtettek. Elődeink otthonra leltek Rákosligeten, s ezért az otthonért készek voltak tenni is: a Sport Club felépítéséhez lakossági részvényjegyzéssel teremtettek pénzt, a teniszpálya kialakítását és számos más kezdeményezést a Polgári Körben rendezett koncertek, színielőadások alkalmával gyűjtött adományokkal támogatták. A Polgári Körben rendszeresen tartottak műkedvelő előadásokat, a helyi sportegyesületek pedig több bajnokot is adtak a magyar sportéletnek. A századelő rákosligeti polgárait jellemző áldozatkészség és a községért, a közösségért érzett felelősségtudat példaként szolgál a mai nemzedékek számára is.
 
Tisztelt Rákosligeti Polgárok! Kedves Barátaim!
 
Községünk életének első szakaszát két, szorosan összetartozó fogalommal lehet a leghívebben jellemezni: önállóság és fejlődés. Létrejöttét követően Rákosliget – polgárainak akaratából és erejéből – virágzó település lett. Majd pedig – 1950 után – a főváros peremvidéke.
 
Ma, amikor községünk alapítására s az elmúlt 100 évre emlékezünk, múltunk emlékeinek felidézése mellett gondolkozzunk el közös jövőnkről is, hogy meglelhessük a magunk útját, azt az utat, amely a legjobban szolgálja Rákosliget boldogulását, gyarapodását az elkövetkező 100 évben! E gondolatokkal kívánok boldog születésnapot, Rákosliget!
 
Dombóvári Csaba
 
Az ünnepi beszéd 1999. szeptember 18-án a rákosligeti Hősök terén hangzott el a városrész alapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.