"Sose vágytam innen elköltözni"
 
„Sose vágytam innen elköltözni” – vallotta Csekovszky Árpád. Szeretett itt élni, és szeretett itt alkotni. Azt akarta, hogy amikor majd elmegy, művei itt maradjanak.


A zene lelkünk legmélyére tud hatolni
 
"Nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy mit is jelent számunkra a művészet. A művészet – s annak egyik ágaként a zene – lelkünk legmélyére tud hatolni, ha nyitottak vagyunk rá, s elfogadjuk mindazt a szépet s jót, amit nekünk nyújt."


Színek és vonalak
 
"Góth Katalin ruháiban a régi magyar viselet forma- és motívumvilágát fedezhetjük fel. A tradicionális stíluselemek hol előtűnnek, hol pedig csak a színek és vonalak mögött sejlenek fel."


Isten hozta újra itthon, Gyula bácsi!
 
"Ebben az épületben egykor bálokat, táncos esteket, kamarakoncerteket, műkedvelő színielőadásokat tartottak a helybéli polgárok."


Megtanítani megtalálni a szépet
 
"Köszöntőt, s egyben köszönetet mondani jöttem. Köszönetet – a régi diákok (sokan közülük ma itt helyet foglaló szülők) nevében – egykori iskolánknak és énektanárainknak, azért, hogy annak idején úgy indítottak el bennünket az életben, hogy a zene, az énekszó azóta is ott van velünk."


Itthon vagyok
 
"Itthon vagyok" – mondja Radnóti, midőn a XX. század nyelvén újrafogalmazza Vörösmarty egy évszázaddal korábban született Szózatának alapgondolatát: "itt élned, s halnod kell." 


Mester és tanítványai
 
"Nem tudtam szavakba önteni, hogy mit jelentett nekem hatodikos diákként a Zeneakadémia színpadán énekelni az iskolai kórus tagjaként."


Október 23. Rákosligeten
 
"Vér. Sötét, vörös vér. Meleg – szinte még lüktet, s folyik – végig a macskakövön. A szurony hegyén. A betört kirakatüvegen. Az utca porában. Nyirkos pincék mélyén."


Centenáriumi megemlékezés Rákosligeten
 
"Mi, Rákosliget mai polgárai nosztalgiával gondolunk arra a községre, amelynek lakói egykor nagyszüleink, dédszüleink voltak, s arra a közösségre, amelyet ők teremtettek. Elődeink otthonra leltek Rákosligeten."