Budapesten születtem 1966-ban, ma is itt élek. Eredeti végzettségem történelem-angol szakos középiskolai tanár, később politikatudományi tanulmányokat folytattam, majd jogi diplomát szereztem. A rendszerváltozást követően, 1990-től 18 éven keresztül voltam tagja Budapest XVII. kerület (Rákosmente) önkormányzati képviselő-testületének, mindvégig Rákosliget és Régi-Akadémiatelep városrészek választott képviselőjeként. 2006 és 2008 között Rákosmente alpolgármestere voltam, majd „pályát változtattam”, a politika helyett a közigazgatást választottam: négy évig a XVII. kerület aljegyzője voltam, majd pedig a központi közigazgatásban dolgoztam kormány-főtanácsadóként. 2017 szeptembere óta Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros jegyzője vagyok. Korábbi önkormányzati képviselői tevékenységem elismeréseként 2011-ben a "Rákosligetért" Díj kitüntetésben részesültem. 
 
Közéleti tevékenységem részeként évekig szerkesztettem a XVII. kerületi Mozaik, majd a Rákosliget c. helyi lapokat. Alapító tagja, később néhány évig elnöke voltam a Rákosligeti Polgári Kör helyi civil szervezetnek, s ugyancsak alapítása óta tagja vagyok a Csekovszky Árpád Művészeti Közalapítvány kuratóriumának.
  
dcs_honlap_2.jpgA fotózást gyermekkoromban szerettem meg, de komolyabban csak felnőtt fejjel kezdtem művelni. Eleinte csoportos tárlatokon mutatkoztam be szűkebb pátriámban, Budapest XVII. kerületében, majd 2007 őszén lehetőségem nyílt megrendezni első önálló kiállításomat Fényrajzok címmel a Dózsa Művelődési Ház Ballonyi Galériáján. Ezt követően, 2008 tavaszán a budapesti Közép-Európai Egyetem részéről kaptam meghívást, ahol Kő és kereszt címmel állítottam ki franciaországi katedrálisokról készített sorozatomat, majd ugyanezt az anyagot advent idején bemutathattam Pilisszentkereszten a Kántor Galériában is. Első külföldi tárlatom 2009 júniusában nyílt meg a horvátországi Lovran város Laurus Galériájában, majd 2009 augusztusában a Magyar Fotográfia Napja alkalmából Csendes ritmusok címmel nyílt kiállításom Rákosligeten a Csekovszky Árpád Művelődési Házban.
 
Természetfotóim nem klasszikus tájképek, csendéletek, hanem a bennünket körülvevő épített vagy természeti környezet apró részleteit bemutató képek. Olyan részletek, amelyeket nem nagyon veszünk észre, még akkor sem, ha kimegyünk a természetbe egy-egy kirándulásra: a patak megcsillanó vize alatt megbúvó kövek, a fény játéka a csobogó vízen vagy egy esőcsepp, ahogy a földön lévő tócsába cseppenve hullámokat vet maga körül.
 
A katedrálisok régi szerelmeim, egyetemista voltam, amikor beléjük szerettem, ahogyan a középkorba is, úgy mindenestül: a középkor történelmébe, kultúrájába, az akkor élt emberek hit- és hiedelemvilágába, világképébe. Nagyon foglalkoztatott az akkor élt emberek mindennapi élete, szakdolgozatomat az ELTE BTK történelem szakán a XIV. századi londoni városi ünnepekről írtam. Szándékosan nem adtam címet a katedrálisokról készített képeimnek sem, s azt sem jeleztem, hogy hol, melyik székesegyházban készültek a felvételek, mert nem egy-egy templomot, hanem magát a katedrálist kívántam ezekkel a képekkel bemutatni.
 
A művészeti ágak közül – a fotózás mellett – az építészet és a zene áll hozzám legközelebb, mert úgy hiszem, az építészeti alkotások és a zeneművek képesek a legjobban kifejezni a teljességet és a tökéletességet.
 
Dombóvári Csaba
 
 
 
 
 
 
 
magamrol.jpg